Kézdivásárhely, a székelyföldi város, egyedülálló építészeti és kulturális örökséggel rendelkezik, melyet az udvarterek, más néven szalagtelkek, adnak neki. Az udvarterek kialakulása szoros összefüggésben áll a város történetével, valamint a székelyek hagyományos életformájával és a céhes ipar fejlődésével.
A város központjában található főtér, amely valaha a piactérként szolgált, körülöttük alakultak ki a híres udvarterek. Az egykori piactérnek a házak kapui a város különböző utcáit zárták le, s ezek a területek mindegyike egy-egy udvarteret képviselt. Az udvarterek nemcsak az építkezési szabályokat tükrözik, hanem egy olyan társadalmi és gazdasági struktúrát is, amely a székely közösség életmódját és hagyományait tükrözi. Kézdivásárhely, mint a város szellemi és kulturális központja, a helyi ipar és kereskedelem bázisát adta.
A város építkezésének kezdeti szakaszában, az első telepesek elrendezésekor a hosszúkás, trapéz alakú vásártér körül osztották el az egyenlő nagyságú, keskeny telkeket. Ez lehetővé tette, hogy a lakosok közvetlenül kitehessék termékeiket, műhelyeiket és árucikkeiket a házaik elé, így könnyen hozzájuthattak az áruhoz és közvetlen kapcsolatba kerülhettek a vásárlókkal. Ez a közvetlen és személyes jellegű kereskedés a város gazdasági és kulturális életének alapját képezte.
Ma már 72 udvarteret találunk Kézdivásárhelyen, amelyek az egykori piac körüli szalagtelkek maradványai. Az udvarterek különleges szerkezete és kialakítása a helyi hagyományokat és a székely közösség szoros családi kapcsolatait tükrözi. A telek megosztása az apai örökségi törvény alapján történt, ami biztosította, hogy minden gyermek ugyanakkora részesedést kapjon az örökségből. Ebből eredhet az udvarterek elnevezése is, hiszen számos esetben a telek vagy udvar neve a családnevükhöz kötődött. Így alakultak ki például a Jancsók, Csiszárok, Baloghok, Kovácsok, Ráczok, Szőcsök udvarterei.
Az udvarterek szerkezete rendkívül változatos, a keskeny, 2-4 méteres sikátorok hossza 25-180 méter között mozog. Az egyes udvarterek az idő múlásával szinte teljesen egyedivé váltak, és sok esetben a családok növekedésével párhuzamosan terjeszkedtek, szűk telkek hosszában.
Az 1851-es évet követően, amikor a székely örökségi törvény hatályát vesztette, a város közössége bővült, így a szalagtelkek elnevezése fokozatosan számozásra cserélődött. Ezzel a város történetének egy új fejezete kezdődött, amikor már nemcsak a helyiek, hanem mások is részesévé válhattak az udvarterek közösségének.
Kézdivásárhely egyedülálló építészeti értékeinek, valamint hagyományos gazdasági és társadalmi szervezetének köszönhetően máig őrzi különleges arculatát. Az udvarterek nemcsak a város történelmét és múltját mesélik el, hanem azokat a szoros közösségi és családi kötődéseket is megörökítik, amelyek a székely életforma alapját képezték. Az udvarterek különleges varázsa és egyedi hangulata minden látogatót lenyűgöz, és mélyebb betekintést nyújt Kézdivásárhely gazdag történelmébe és kultúrájába.
