A „céhes város” kifejezés Kézdivásárhely kapcsán az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkan fel, különösen a sajtóban. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire helytálló ez az elnevezés. A céhek ugyanis már több mint egy évszázada megszűntek, és a város történelmi dokumentumaiban sem találkozunk a „céhes város” megnevezéssel a középkorban vagy az újkor kezdetén. Mégis, a kifejezés használata nem véletlen, hiszen Kézdivásárhelyen a mesterek már a 16. század második felében elkezdték a céhek létrehozását, amelyek aztán évszázadokon keresztül meghatározták a helyi kézművesek életét és munkáját.
Kézdivásárhely a középkorban a Székelyföld egyik legfontosabb kézműves központja volt, ahol számos mesterség szerveződött céhekbe. Ezek a céhek nemcsak a termelést és az árusítást szabályozták, hanem a helyi társadalmi és gazdasági élet szervezésében is központi szerepet játszottak. Bár a város tehát erőteljes céhes iparral rendelkezett, a „céhes város” mint hivatalos megnevezés nem volt használatos.
A céhek létrehozásához mindig kiváltságlevélre volt szükség, amelyet kezdetben a magyar királyok, később az erdélyi fejedelmek, majd az osztrák uralom alatt az erdélyi kormányzóság bocsátott ki. Székelyföld iparosodása viszonylag későn kezdődött, ezért a céhprivilégiumok zömét az Erdélyi Fejedelemség idején adományozták. Kézdivásárhely céhes kiváltságokat a 16. század második felében a Báthoriaktól, a 17. század elején pedig Bethlen Gábortól és a két Rákóczitól kapott.
A 19. század második felében, az 1848–49-es forradalom után, a gyáripar fejlődésével a céhrendszer fokozatosan elavulttá vált, mivel szigorú szabályai akadályozták a szabad iparfejlődést. Ez vezetett ahhoz, hogy 1872-ben Magyarország egész területén, így Kézdivásárhelyen is, hivatalosan megszüntették a céheket, helyükbe ipartársulatok léptek. A városban azonban a gyáripar nem tudott olyan mértékben megerősödni, mint a nagyobb városokban, ezért az ipartársulatok egészen a 20. század közepéig fenntartották a régi céhes hagyományokat.
Összességében tehát Kézdivásárhely valóban egy erős céhes múlttal rendelkező város, ám a „céhes város” kifejezés történelmileg nem volt használatos rá. Napjainkban azonban e hagyományok továbbélése és a város történeti identitása indokolttá teheti a szóhasználatot.
