Kézdivásárhely felett és nemcsak. (románul Targu Secuiesc, németül Székely Neumarkt) község Kovászna megyében, Erdélyben, Romániában, amely a Târgu Secuiesc (székhely) településből és Lunga községből áll. Lakossága 18 082 fő (2011), a megye második legnagyobb városi központja Sepsiszentgyörgy (Sfântu Gheorghe) székhelye után.

Kézdivásárhely felett és nemcsak. egy történelemmel és kultúrával teli város, amely remek hely a látogatásra és felfedezésre. Számos park és zöldterület is található, ahol a helyiek és a turisták élvezhetik a város természeti szépségét, és különféle szabadtéri tevékenységeket folytathatnak. Mindezeknek köszönhetően Kézdivásárhely egy egyedi és élénk város, amelyet érdemes felfedezni!

Kézdivásárhely első írásos említése 1407-ből származik, majd 1427-ben Zsigmond király vásárvárossá nyilvánította Torjavására néven. A középkorban jelentős kézműiparral rendelkezett. Egyik sajátossága, hogy a főteret körülvevő házak kapui valójában egy-egy utca, úgynevezett belső udvar végpontjai. Bár régebbi források 73 ilyen belső udvart említenek, ma 72 létezik. Târgu Secuiesc a céhek, a csizmadiák és a belső udvarok városaként ismert. Orbán Balázs a Háromszék Párizsának nevezte.

A város fötere

Kézdivásárhely főterének építészeti stílusa

A 19. század végén és a 20. század elején építőmesterek, kőművesek, lakatosok, kovácsok és asztalosok dolgoztak Kézdivásárhely újjáépítésén az 1834-es tűzvész után. A ma Gábor Áron téren álló épületek többsége a 19. század második felében és a 20. század elején épült. Kevés mester neve ismert, akik ezeknek az épületeknek a kovácsoltvas díszítéseit készítették, bár sok ilyen munka fennmaradt a városban. Levéltári dokumentumok alapján feltételezhető, hogy ezeket a munkákat Szabó Mózes és István lakatosmesterek (apa és fia) végezték. A Vigadó déli oldalán található kovácsoltvas kaput Szabó Mózes készítette. A 19. század végén a tér képét négyzetes tetejű épületek, félig erődített falak és tornácos faházak határozták meg, melyek népi barokk elemeket hordoztak, de idővel eltűntek.

Udvarterek

Kézdivásárhely egy hosszúkás, trapéz alakú vásártéren alakult ki. Az első telepesek telkeket kaptak e tér körül, mindegyiket egyenlő méretben és viszonylag keskeny formában. A vásárok idején közvetlenül házuk vagy műhelyük előtt árulhatták portékáikat. A mai napig fennmaradtak ezek a telkek a központi tér körül, amelyeket belső udvaroknak neveznek, és ezek határozzák meg a város jellegzetességét. Többségük a főtértől indul, de később egy külső gyűrű is kialakult, amely már szabálytalanabb elrendezést mutat. Ezek az udvarok keskeny sikátorok, amelyek szélessége 2-4 méter, hosszuk pedig 25 és 180 méter között változik. A kézművesek életmódja és a székely öröklési törvény magyarázza ezen udvarok kialakulását. A szülői tulajdonokat egyenlően osztották fel a gyermekek között, így a családok a keskeny telkek hossza mentén bővítették házaikat. Ez magyarázza azokat az udvarokat, amelyeket az ott élő családok nevei után neveztek el, mint például a Jancsók, Csiszárok, Baloghok, Kovácsok, Ráczok, Szőcsök. 1851 után, amikor a székely öröklési törvényt eltörölték, más személyek is csatlakozhattak a belső udvarok közösségéhez, így az eredeti családnevek fokozatosan háttérbe szorultak, és helyüket sorszámok vették át.